Én csak szeretek,
és szeretek.
És szeretem, ha szeretnek,
és szeretve köszönök
a jól megszokott tereknek,
s tér közepén padon ülő öregnek.

Szeretve köszönök a fáknak, az erdőknek,
és a fák között élő mindenféle lényeknek.
Szeretve köszönök a macskáknak, egereknek,
kik egymást gyűlölve egymás elől tekeregnek.

Szeretve köszönök a szomszédnak felettem,
s szeretve nézem, hogy némán elmegy mellettem.
Szeretem a semmit és szeretem a mindent.
Szeretem, ha van, és szeretem nincsen.

Szeretem a kenyeret, s ezt sütő péket.
Szeretem, ha száguldáskor behúzzák a féket.
Szeretlek téged, és szeretem őket.
Szeretem a ragokat és szeretem a tőket.

Szeretem a bort, mely mámorba olt.
Szeretem azt, ki él, és azt is, ki holt.
Szeretem, hogy lesz és szeretem, hogy volt,
az egészséget s a beteg kórt.

És én szeretem, hogy szeretek!
Nézz le, azt is szeretem!
Mert szeretni direkt és szeretni véletlen,
Én ezt nevezem életnek!