Mitől fél? Ki igaz!
Kinek kezéhez szenny, s mocsok nem tapad,
Kinek igazsága lelkéből fakad,
Mint a gyémánt csillog, szerényen, némán,
De keményen!
Vési az igazságot az emberek szívébe,
Remélve azt, hogy benne is marad,
S a lepattant szilánkok másban is
Megölik - e hazug világot!

Félnie annak kell, ki sunyi!
Ki nem néz az ember szemébe!
Remélve, hogy mindent megúszhat,
S húzhat újabb és újabb hasznot,
Meglopva munkást, és parasztot.
Ezernyi bőrt a népről lehúzva,
A múltból sem tanulva, okulva.
Félnie annak kell,
Ki a néppel szembe menetel.