Hajléktalan lelkem
ül az utcán,
Kalapjából kínálja a szót,
Az igaz szót, mely szívéig
szállna, ha megállna
bárki is, de nem dobálna
venne belőle,
Mert üríthetetlen.
Mégsem kell senkinek,
hát feláll, kalap-kabát
És továbbáll,
Oda hol menthető még
Egy meg egy.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
