Alantas játékot űznek Veled
Bábként használják porhüvelyed
Célba vesznek, mint egy nagyvadat
De senki vagy, csupán temérdek adat

Elkérgesítették szépreményű lelkedet
Farkasként tépik szürkére váló életed
Gonosz (h)arctalan nyomul be közöttünk
Hej, de szeretném a nyugalmat már körülöttünk

Illékony, rózsaszín, ködös álmokat osztanak
Jövőd reményétől némán megfosztanak
Karvalyként tépik két kezed értékét
Lenyúzott halálsikoly adja meg mértékét

Ma már csak emlék a könnyűvértű életed
Nem bánt már, de tudod a szomorú végedet.
Oltárra helyezted mind, mi emberi valód
Prédikátorban sem fedezed fel az igazi csalót

Régmúltba veszik a győzedelmes ének
Sikert már nem láttak, csak az őszülő vének
Te sem vetted észre, hogy jutottál ezidáig
Ujjaid némán dolgoztak és vittek e "kies" világig.

Végtére is az Én nem, a Gyermek az, aki számít
Zendülő mosolya az életem, mert tiszta és nemcsak ámít.