Hópihe hullik, szél dala szól,
Fénylik a ködben tűz valahol.
Messze világol lángja, ha ég,
Hajnali Hold kél, reszket a lég...

Ágra telepszik, fűre leszáll
Pára az éjben - zúzmara-szál
Csillag az égen, csillog a föld
Tiszta fehérben - tűhegye zöld.

Néma, ha fagyban dermed a tánc,
Dér ölel éppen - téli románc...
Csönd reped álmos tócsa jegén;
Lépte felém tart - álmodom én...

Lélek
Lobogás
Élet
Csobogás
Csókok
Csendülő
Násztánca

Lüktet
Remegőn
Rezdül
Epedőn
Csillag
Ragyogás
Átjárja

Bánat
Feledés
Fénylő
Nevetés
Párás
Pillanat
Nem moccan

Ábránd
Áhítat
Nem-várt
Alkonyat
Selymes
Gondolat
Megroppan

Az élet egy
ismeretlen kimenetelű
rendkívül izgalmas
folytatásos képregény.
Vigyázz!
Ha nem figyelsz eléggé,
nem veszed észre a lényeget.
Elcseszed ezzel az életed.
Figyelj, mintha ezen múlna minden!
Csak figyelj!

Égszínkék színekben
Látom az életem
Szivárvány ecsettel
Jövőmet megfestem

Hajamba kötök majd
Rózsaszín szalagot
Fekete múltamtól
Messzire elfutok

Hófehér patyolat
Lelkemet eldobom
Epezöld mérgemet
Magamból kiadom

Kénsárga vitriol
Csurog majd tollamon
Vérvörös jelenem
Bárkinek eladom

Pénzszínű emberek
Kísérnek utamon
Fénytelen írisszel
Mosolygok magamon

merre
meddig
miért,
tűrni
valamiért.

hová
hogyan
mikor,
várni
valamikor.

állni
talán
lehet,
mindegy
egyre megy.

nincsen
soha
semmi,
baj
semerre.

fájva
félve
harcol
harag
helyette.

Börtön

Egy élethez egy
test - bármilyen nyomorult -
csereszavatosság nincs.

Vidéki kínálat

Életet magad
választhatsz - fazon már csak
konfekció van.

Analízis és terápia

Diagnózisom
szerint veszélyes vagyok:
ments meg magamtól!

Szánalom elhárítása

Miért sajnáltok
- utam bejártam - lettem
ki voltam: senki.

Ami a teremtésmítoszból kimaradt

A hetediken
megpihent - nem javított
garanciában.

Buta árnyék

Szellemként követ
- rossz lóra tett - mit tesz majd,
ha már nem leszek.

Idill

Nincs feltámadás:
az öröklét tisztásán
lovak legelnek.

Átverés

Komolyan ne vedd:
feltámadásra nem hív -
papírtrombita.

Kérész élet

A tiszavirág
szerelmeskedve hal meg -
születésekor.

Temetőben

Áll magányosan
szép fejét lehajtva egy
vén szomorúfűz.

A végtelenben

Szellemhajóként
bolyong testem - lelkem már
rég máshol szárnyal.

Elégedett ateista

Nagy szerencsém van:
ma még nem szorulok rá
az istenhitre.

Nézz rám
mit látsz itt a képen
repülj (v)égre fel
szállj alá láss
át látszó testem kékes
hull ám a
világ vég én
sárga rózsám
ott vala hol régen
ecset a kezemben...

Nézz rám
hó fehér
a kereszt itt
fekete a lélek
két színű
festett világ ott
rajzolok szüntelen
imádok látszani
játszani veled vagyok
ecset a kezemben...

Nézz rám,
ki nevettél
mit szeretnél
milyen legyen
a(k)kor színe
más ez közhöz nyúljak
itt vagy üres.
buborék ott fújjak el
bújjak megint
ecset a kezemben...

Nézz rám
Olyan leszek
Mint az álmod
A tükröm ön magad
meg találod
Ott torz itt
Nem nem
bennem van a világ
ugyan! Olyan?
milyennek látni szeretnéd.
mert a tükröd vagy OK?

Hitted?

Remélted?

Hát nagyot tévedtél...

álmodtad csupán...

hisz nem is léteztél...


Elmerültél, sodort

ápolt és eltakart

két part között

hatalmas folyam,

mit életnek véltél

most sivár

kiszáradt meder

holdfény szikrázik

táncolva ring

e kopár felett

a szél is csak legyint

s kerget odafenn

egy kósza felleget.

Hitted?

Remélted?

Hát nagyot tévedtél...

Álmodtad csupán...

kár hogy éreztél...


Napot, vizet, sziklát

hullámot és partot,

álmodni a szépet

már tudom kár volt.

Olvadni úszni, merülni

mélyén gyöngyöt őrizni:

hazug csábítás...

törött kagyló a szívem

zúgó víz moraját

benne elrejtem.

Hitted?

Remélted?

Hát nagyot tévedtél...

Álmodtad csupán...

s valóban ébredtél...


Szikkad meder

álnok magány

kopott gyöngy

és poros homály

felnézve röhög

képembe a Hold:

Látod látod...

egy jól sikerült

illúzió volt.

Szikkadt
pergőn porladó
léleklevél,
csendes
hulló esőben
útra kél.
Széllel
viharral indul,
nem remél
tavaszt
zöldellő nyarat,
jő a tél.
Szobor:
elmúlt évszakból
itt maradt
képmás:
út sarába hullt
áhítat
Emlék:
idéz hűs őszi
esteket
Múlik:
hisz néki nincs már
kikelet

Még aranyozott életed fényben forog,
Még nem látod, nem is becsülöd a Napot,
Miért hiszed hát vakon boldognak magad?
Nem is érzed, hogy sorsod rossz úton halad?

Fényárban a bókok mind csak hazug szavak,
Füleddel, szíveddel bábmódra játszanak,
Megmérgeznek olcsó, könnyű bájitalok,
S mire kijózanodsz, elnyelnek a habok.

Majd meglátod, mi szül igaz boldogságot,
Ha megkóstoltad a keserű világot,
Gazdagabb leszel majd látva a sötétben
Ragyogni egyetlen csillagod az égen...