Szikkadt
pergőn porladó
léleklevél,
csendes
hulló esőben
útra kél.
Széllel
viharral indul,
nem remél
tavaszt
zöldellő nyarat,
jő a tél.
Szobor:
elmúlt évszakból
itt maradt
képmás:
út sarába hullt
áhítat
Emlék:
idéz hűs őszi
esteket
Múlik:
hisz néki nincs már
kikelet
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
