Még aranyozott életed fényben forog,
Még nem látod, nem is becsülöd a Napot,
Miért hiszed hát vakon boldognak magad?
Nem is érzed, hogy sorsod rossz úton halad?

Fényárban a bókok mind csak hazug szavak,
Füleddel, szíveddel bábmódra játszanak,
Megmérgeznek olcsó, könnyű bájitalok,
S mire kijózanodsz, elnyelnek a habok.

Majd meglátod, mi szül igaz boldogságot,
Ha megkóstoltad a keserű világot,
Gazdagabb leszel majd látva a sötétben
Ragyogni egyetlen csillagod az égen...