Az élet koldusa
voltam s vagyok.
Szeretetet nem kaptam,
csak bánatot.
Mit adni tudtam,
adtam én.
Nem kértem cserébe
semmiként.
Csak jó szó,
némi kedvesség.
Ezt vártam csupán,
mi, ugye, semmiség.
Üres szavak, hideg a lét,
érzi szívem, hogy
semmit ér.
Megfáradt test,
törött lélek.
Mondd, mit ér?
Ha nincs, ki fogná
kezed, ha bánat ért.
Látna szemed, ha
könnyben ég.
Letörölhetné
oly könnyedén.
Hisz neki ez semmiség,
amíg neked a remény.
Elszálló sóhajom
dala száll.
Viszi a szél
tovább-tovább.
Láthatatlan falak között
ülök csendesen.
Gondolataim szárnyán
építeném életem.
De nem kell már
senkinek.
Csendben be is
fejezem.

Letakarom arcomat, egy könnyű lepellel,
Hogy ne lássatok, s ne figyeljetek!
Azonosítom magam, egy kitalált szereppel,
Amilyen akarok, olyan lehetek.

De legbelül, hol sötét titok lappang,
Ahol azt játszom el, hogy Én vagyok!
Nincs ott rajtam haszontalan sallang,
A hold se süt, s csillag sem ragyog.

Te boldog vagy, ha veled vagyok néha,
Mert azt hiszed, hogy ismersz engemet!
Ám azt, hogy tévedsz, oh mennyire tévedsz,
Csak én tudom, hogy nem kell sejtened!

Becsapom magam, becsaplak téged,
Ha látom könnyeid, hazudok szépet.
És ha úgy látom, hogy enyém az élet,
Hát festek róla egy elfogult képet.

Azt mondom csodás, hogy szép ez a világ,
S boldog vagyok veled, mint a nap!
S számtalan hazugság szirmát szórom reád,
Miközben összeszorítom a fogaimat.

Hát szaladj, fuss, menekülj el Édes!
Addig tedd ezt, amíg teheted!
Hagyj magamra, sötét titkaimmal,
S éld a saját, egyszerű életed!

Az élet nem játék,
Nem azt kell elfogadni amit bedob a gép!
Az élet egy küzdőtér, ahol sorra következik az ellenfél.
S az aki fél, s nem harcol,
Azt az élet rombolja le rútul.

Altatószagú éterbűzös folyosók.
Bódultan ébredő álmodók.
Sima csempés hófehér falak.
Némán kimondott jajszavak.

Kicsiny gyermekleány asszonyok.
Kisírt, könnyes szemű alkonyok.
Görnyedt csontos, kis testek.
Magukba rejtett nem kívánt terhek.

Mázsás titkuktól szabadulni akarók,
érzéseiket magukban tagadók.
Apró virágsziromnyi életek,
nem szabad hogy most éljenek.

Szobákból szűrődő boldog nevetés,
egy pillanatra mindent feledés.
Meglévő mosolyt adókra gondoló,
de lelkükben örökké tomboló,
lelket taposó életrombolók.

A holnap még rejtély,
A tegnap még rejtvény,
Ma élsz csak igazán.

A holnaphoz hit kell,
A tegnapon nőj fel,
Ma élj igazán.

Lépeget az idő,
mindig csak előre,
megérkezik immár
óévnek végére.
Áldását hozza ő
hitre és reményre,
csendüljön a pohár
újév köszöntésre!

Porcelán.
Képlékeny kaolin.
Olyan mint a lány.
Ha hevíted, lágy és puha
Mint a rásimuló ruha.
Ha megégeted,
Kemény lesz, mint a kő,
S ha törik,
Sebezhető apró morzsa
Lesz a nő.

Csigaház.
Benne egy árva lakó.
Hátán cipeli egész
Életét, s mindazt,
Mi bele való.
Féltve őrzi
Papírhéjú jelenét,
Mindaddig míg gyilkos
Bakancs álmaiba
Belelép.

Életem versekbe foglalom,
Mindennap egyszer elolvasom,
Rájövök, szar világban élek,
Mert eltapos egy mocskos féreg.

De ha egyszer végre vége lesz,
Életemben új nap kelhet fel,
És megmutatom fiaimnak,
Hogy az életről miket írtam.

Az utókorra ráhagyhatom,
Az élet nekem miket adott,
Hogy kitagadt engem a világ,
Sokadszorra történt ez immár.

De hiszem, hogy én szabad vagyok,
Én már csak ezért élek-halok,
Hiszem, hogy rátalálok egyszer,
Egy nőre ki csak értem kedves.

Ki nem töri szét jeges szívem,
És nem lopja el tőlem kincsem,
Olyan legyen, akit érdekel,
Miért van gyászban az életem.

De ez is már csak egy álomkép,
Hogy ajkamhoz ér egy ápolt kéz,
Hogy szívem többé nem lesz gyászban,
Mert nem találok rá a lányra.

Csendesedj le, Elme,
Hadd vezesse szívem a tollamat
Ő suttogja halkan az igaz szavakat
Kár nyújtóznod előttem
Hogy eltakard a valódi fényt
Van idebent Valaki, több, jobb, mint Te meg Én
Hamis vágyakkal ne csábíts engem
Ne használd ki, hogy Én Te vagyok
Még. De az Ő fénye lassan-lassan beragyog
Ne küzdj, ne harcolj
Békülj meg velünk
Te, Én, Ő - egy napon mind egyek leszünk.

Szavak.
Korcs ígéretek.
Jól hangzó,
betanult szöveg.
Mondani semmi:
blabla -
csupán ennyit ér.
Valami hatásost kerestél.
Gyermekkori hiszekegy
a konfirmáción.
Túl lenni rajta,
ledarált,
monoton.

Szavak. Hazug ígéretek.
Mégis hiányoznak
ha nincsenek.