Életem versekbe foglalom,
Mindennap egyszer elolvasom,
Rájövök, szar világban élek,
Mert eltapos egy mocskos féreg.

De ha egyszer végre vége lesz,
Életemben új nap kelhet fel,
És megmutatom fiaimnak,
Hogy az életről miket írtam.

Az utókorra ráhagyhatom,
Az élet nekem miket adott,
Hogy kitagadt engem a világ,
Sokadszorra történt ez immár.

De hiszem, hogy én szabad vagyok,
Én már csak ezért élek-halok,
Hiszem, hogy rátalálok egyszer,
Egy nőre ki csak értem kedves.

Ki nem töri szét jeges szívem,
És nem lopja el tőlem kincsem,
Olyan legyen, akit érdekel,
Miért van gyászban az életem.

De ez is már csak egy álomkép,
Hogy ajkamhoz ér egy ápolt kéz,
Hogy szívem többé nem lesz gyászban,
Mert nem találok rá a lányra.