Az élet koldusa
voltam s vagyok.
Szeretetet nem kaptam,
csak bánatot.
Mit adni tudtam,
adtam én.
Nem kértem cserébe
semmiként.
Csak jó szó,
némi kedvesség.
Ezt vártam csupán,
mi, ugye, semmiség.
Üres szavak, hideg a lét,
érzi szívem, hogy
semmit ér.
Megfáradt test,
törött lélek.
Mondd, mit ér?
Ha nincs, ki fogná
kezed, ha bánat ért.
Látna szemed, ha
könnyben ég.
Letörölhetné
oly könnyedén.
Hisz neki ez semmiség,
amíg neked a remény.
Elszálló sóhajom
dala száll.
Viszi a szél
tovább-tovább.
Láthatatlan falak között
ülök csendesen.
Gondolataim szárnyán
építeném életem.
De nem kell már
senkinek.
Csendben be is
fejezem.