Versek az életről

Versek az életről

Bazsó Éva Andrea: Nyári délután

2019. október 20. - smsfan

Nyári délután a rekkenő hőségben
az udvar csendjét semmi sem zavarja meg.
Loncsos szőrű puli hever háza árnyékában,
a melegben nyelvét lógatva liheg.

A tyúkok sem kárálnak, óljukban hűsölve
fejük meg-megbillen álmosan.
Az ablak szegletében pók szövi hálóját
csendben, légycsapdát készít szorgosan.

A tikkasztó melegben lassan mozdul minden,
a méla csendet csak Bodri vakkantása töri meg.
Lába is rándul, nem létező nyulat kerget,
álmában néha nagyokat nyel.

Tamás Attila: Engem senki sem ismer...

Hazudok mindenkinek? Vagy csak mások előtt hallgatok?
Azt mondom, amit én akarok, vagy amit hallani akartok?
Arról szól az életem, hogy megfeleljek másoknak?
Vagy csak azt teszem, ami fontos nekem, de a többiekre károsak?

Egyáltalán az is titok, hogy mit tudok, még magamnak is?
De lehet, hogy rajtam kívül mindenki látja, még a vak is.
Tervezem a jövőt, s büszke vagyok, hogy már a haláltól sem félek.
De a múltra visszatekintve látom: csoda, hogy még élek.

Megvan nekem minden, ami kell a boldogsághoz,
Te is fel tudod sorolni anélkül, hogy kicsit is gondolkozz:
Család, barátok, haverok. Egyedül csaj nincs.
Így az ékszerdobozból ő az utolsó hiányzó kincs.

Mégse lehetne okom a panaszra, de van egy gond.
Ott fúrja az agyam, ami minden eddigit elront.
Ki vagyok én? Mit akarok? – kérdezem magamtól
Mégis arra várok, hogy helyettem majd más válaszol.

Engem senki sem ismer, még én magam se.
Saját magamra nem mondhatom, hogy őszinte.
Mások azért írnak, mert így fejtik ki mit éreznek,
És ha azt hiszitek én is, akkor velem együtt tévedtek.

Rájöttem nekem írnom kell, hogy mindent lássak.
Így kell óvnom magam, hogy ne omló hegyre másszak.
Leírva látom csak, hogy ha rossz útra tévedek,
S végre belátom, ha vétkezek.

Őszintének kell lennem mind magammal, mind másokkal szemben!
Hisz csak így lehetek biztos, hogy minden rendben.
Meg kell ismernem önmagam és akkor megismerhetnek mások.
S majd csak ezután hihetem el, hogy a tükörben az van akit látok.

Török Éva Vica: Dédnagyapám és az óra

Dédnagyapám
az első világháborúban
harcolt a hazáért.
Fiatal kora ellenére
komolyan vette
küldetését.

Kint a csatatéren,
egymással
farkasszemet nézve,
az maradt életben,
aki először
sütötte el
fegyverét.

Dédnagyapám
már lőni készült,
mikor az ellenség
megelőzte
az lőtt előbb.
Dédnagyapám
az ütéstől
összeroskadt.

Szívéhez kapott.
Keze kemény
tárgynak
ütközött.
Zsebében
az órája volt,
ami felfogta
a golyót.

Ez az óra
apáról-fiúra
kézről-kézre
jár,
apám mesélte el
e legendát.

Varga J. Tímea: Újra itthon

leteheted zászlód
ne lobogtassa idegen szél
ez az otthonod
oly sok év után megérkeztél

köszöntenek a tájak
árva magyar kalász
régi szomszédos házak
s hűn szerető család

a mosolyt most
édes könny váltja fel
isten hozott! -
édesanyád megölel

lásd a drága jó asszonyt
lassan megöregedett
fia, kit magára hagyott
átvészelte az éveket

Öleled magadhoz
csókold meg fájó szívét
mindent neked adott
az egész életét

Legyen végre boldog
örömteli ez az óra
végig szívében hordott
könnyel tért nyugovóra

Kicsi kertes ház
ablakában nyíló rózsa
Ha újra látod ablakát
gondolj egy jóasszonyra

Leteheted zászlód
ne lobogtassa idegen szél
itt az otthonod
oly sok év után megérkeztél.

Köszöntenek a tájak
árva arany kalász
régi szomszédos házak
s a drága édesanyád.

Horváth Gergely: Egy kósza lélek

Engedd el azt,
ki rég menne már,
Hisz a búcsúra,
oly régóta vár.

Két lét közt,
hová a halál hívta,
Csak te tartod ott,
a reménybe bízva.

Hogy mindez álom,
csak ébredni kell,
S ezért nem szakadt
még tőled el.

Elvesztetted egyszer,
s nem akarod többé,
Pedig az emlékek,
nem válnak köddé.

A szívedben hordozd
és köszönd meg hát,
Hogy eddig figyelt,
s vigyázott rád.

Lelkeddel lelkét
emeld a fény felé,
Hagy járuljon most,
már istene elé.

Schrenk Éva: Van-e értelme életednek?

Teszed egyik lépést a másik után,
a megszokott rutin szerint telnek napjaid.
Azt gondolod, minden megy a maga útján,
s nem veszed észre, hogy nincsenek vágyaid.

Igazi vágyakra gondolok, nem anyagiakra,
nem nagyobb házra, kocsira vagy külföldi utakra,
mert ezek csak röpke kielégülést hoznak,
de lelkednek nyugalmat nem ajándékoznak.

Mikor mondtad utoljára valakinek, hogy szereted?
S nem megszokásból, számításból tetted,
de szívből felfakadó jajdulással,
hálával, örömmel vagy belső földindulással.

És Neked mikor köszönték meg utoljára, hogy vagy?
Mikor mondták, hogy szebb Tőled a világ?
Hogy valaki számára igazán fontos vagy?
S hogy számára Te vagy a legeslegszebb virág?

Esténként, amikor lefekszel. visszanézel-e napodra?
Megvizsgálod-e, hogy mit tehettél volna jobban?
Tűzöl-e ki célokat a munkádra, s kapcsolataidra?
Vagy csak élsz bele a világba, mint a vidra?

Vidra-élet, állati lét, jó is az - neki.
De az embert az állati létből valami kiemeli.
Nem csak tudattalanul, ösztönösen éli életét,
de folyton kutatja, keresi értelmét.

Ha még nem tudod, miért is élsz,
kezdd azzal, hogy megfigyeled tetteid,
S hogy Te magad adsz értelmet életednek,
felismervén, hogy mi lakozik Benned.

Budai Zolka: József Attila fényképére

Van az a komor kopottas kép rólad...
Csak nézel onnan és ordítod minden bűnöm!
Ezért van az hogy beszédes arcodat
éjjel mindig szilánkosra gyűröm.
Majd reggel mint a megmosott ruhát
ama gondos kéz simára vasalja
úgy simítom azt a képet
tenyeremben vagy föléhasalva.
Mert egyszer így másszor úgy de kellesz...
S bocsásd hogy lelkem tükrét szemgödrödbe ásom...
Bocsásd meg hogy nem hagylak pihenni
és naponta ülök a vasútállomáson...

Szabó Balázs: Dal: Gitárom hangja

Egy magányos délután,
Szívembe leszállt a csend,
A nappali fény után,
Hirtelen éjszaka lett.

Gitárom szólt távolból:
"Látom gondjaid nagyok,
Kiviszlek a magányból,
Hiszen barátod vagyok!"

Kinn az utcán rendesen,
Folyt az élet mint máskor,
Elhagyott a kedvesem,
Emléke messze távol.

Elővettem gitárom
Régóta az egyetlen,
Kinek szívem kitárom,
Mikor sorsom kegyetlen!

Gyere ide gitárom,
Ülj ide a térdemre,
Te vagy legjobb barátom,
Gyógyír betegségemre.

Megpendítem gitárom,
Húrjai megfeszülnek,
Semmi másra nem vágyom,
Hallgatni éneküket.

Elhoztam most neked is,
Újra szól a gitárom,
Elrepülök veled is,
Ezt az érzést imádom!

Dübörögve dől a fal,
Az új szerelmet várom,
Közben újra szól a dal,
Énekel a gitárom.

Tudjad meg hát barátom,
A zene mindig segít,
A nagyszájú gitárom,
A gondnak, bajnak beint.

Ki mondja meg mért sír a szem?
Ki mondja meg mi az a könny?
Mit jelent a szó szerelem?
Kérlek mondd!
Na mondd már!

Ki mondja meg mért fáj a szív?
Ki mondja meg mi az a csók?
A messzi távol miért hív?
Kérlek mondd!
Na mondd már!

A választ várom!
A megoldás itt a kezemben:
A gitárom!

süti beállítások módosítása