Dédnagyapám
az első világháborúban
harcolt a hazáért.
Fiatal kora ellenére
komolyan vette
küldetését.

Kint a csatatéren,
egymással
farkasszemet nézve,
az maradt életben,
aki először
sütötte el
fegyverét.

Dédnagyapám
már lőni készült,
mikor az ellenség
megelőzte
az lőtt előbb.
Dédnagyapám
az ütéstől
összeroskadt.

Szívéhez kapott.
Keze kemény
tárgynak
ütközött.
Zsebében
az órája volt,
ami felfogta
a golyót.

Ez az óra
apáról-fiúra
kézről-kézre
jár,
apám mesélte el
e legendát.