Nyári délután a rekkenő hőségben
az udvar csendjét semmi sem zavarja meg.
Loncsos szőrű puli hever háza árnyékában,
a melegben nyelvét lógatva liheg.

A tyúkok sem kárálnak, óljukban hűsölve
fejük meg-megbillen álmosan.
Az ablak szegletében pók szövi hálóját
csendben, légycsapdát készít szorgosan.

A tikkasztó melegben lassan mozdul minden,
a méla csendet csak Bodri vakkantása töri meg.
Lába is rándul, nem létező nyulat kerget,
álmában néha nagyokat nyel.