Forog a Föld.
Peregnek a napok.
Nyáron minden csupa zöld.
Télen a természet halott.
Peregnek a napok,
mint órában a homok.
Nyílik a virág.
A nap fent fényesen ragyog.
Tavaszra nyár jön.
Nyárra ősz.
Őszre tél jön.
S a tél elidőz.
Elmúlik a világ.
Eltelik az élet.
Elhalkul a zene,
s nincs ki erre téved.
Nincs ki játszana.
Nincs ki elevennek látszana.
Nincs fiatal, csak öreg.
alig van, mi örök,
csupán a múló idő ül a
természet fölött.
A múló érték az pillanatnyi,
ezért van, hogy értéke falatnyi.
Egyedül az igaz érték az örök,
mikor ebben hiszek:
Istenhez jövök.
Összekulcsolom a kezem,
s neveden nevezlek
Édes Istenem.