Ott áll a nap és kezében kotta:
az estét hajnallá csitította
lágy dallamot csengő, vén gitárja.
A reggel csepp karjait kitárja,
egy szebb máért könyörgő imára.
Ott áll a nap és kezében kotta:
az estét hajnallá csitította
lágy dallamot csengő, vén gitárja.
A reggel csepp karjait kitárja,
egy szebb máért könyörgő imára.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
