Versek az életről

Versek az életről

Hevocka: Búcsúzom egy életrésztől

2019. július 21. - smsfan

Véget ért valami, sok év után,
Bezárult egy kapu, talán kinyílik majd más.

Hogy, hogy vagyok?
Megpróbálom értelmezni lelkem hullámverését,
Érzéseim kavalkádját.

Hogy, hogy vagyok?
Nem értem, de érzem,
Remegve változok.

Hogy, hogy vagyok?
Napok óta álmatlanul,
Álmodva mást.

Hogy, hogy vagyok?
Hitemet ápolom,
Erősítem.

Hogy, hogy vagyok?
Tapasztalom magam és mások
Magas amplitúdójú rezgését.

Hogy, hogy vagyok?
Segítem magam mások által
Másokat, a magam módján.

Hogy, hogy vagyok?
Mentem az életem máról holnapra,
És sugallom másoknak,
Ki küszködik, ki elkeseredett.

Hogy, hogy vagyok?
Felemásan, egységben,
Kétségben, erősségben.

Hogy, hogy vagyok?
Zavarban, dilemmában,
Megbocsátás fényében botladozva.

Hogy, hogy vagyok?
Alkalmazkodva, lázadva,
Önmagam megtartva.

Hogy, hogy vagyok?
Beszélve hallgatva,
Hallgatva beszélve.

Hogy, hogy vagyok?
Veszteségemben sok,
Gyarapodásomban még több.

Véget ért valami, sok év után,
A bezárult ajtó kinyit majd mást.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr468221884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása