Szomorkás a hangulatom,
húszas éveim gyászolom.
Most múlt el az ifjúságom,
már ikszeim száma három!

Kettes évtizedem véges,
már nem leszek huszonéves.
Holnaptól a harmincasok
táborához számláltatok.

Ugye fiúk, ugye lányok,
számíthatok itt is rátok?
Talán köztünk több a házas,
s néha gyermekünk is lázas...

Kis családunk a mindenünk,
azért néha összejövünk.
Oly jó ez a nosztalgia,
letűnt korunk nagy bulija...

Ifjúságunk ekkor fikszebb,
gyorsan elhagyunk egy ikszet.
Nem kell hozzá, csak kis ital
s minden harminc éves kihal.

Húsz évessé vedlünk mi át,
míg megiszunk pár korty piát.
Buli alatt kort tévedünk,
homályában elrévedünk!

Ámde másnap vállunk nyomja
harminc évünk horizontja.
Mint kiket jól összevertek,
bizony jönnek a gyötrelmek!

Félre most már minden viccel,
ez a legszebb korunk, hidd el!
Ifjak vagyunk, de már bölcsek,
mint hajlékony, erős tölgyek...

Árnyékunkban boldog gyermek,
ránk várnak a nagy-nagy tervek.
A párunkkal kéz a kézben,
harminc évvel, révbe érten...!