Egy pillanat volt minden,
Egy pillanat, mely az idővel tűnik el.
A létem, az egész életem
egy pillanat csupán, ameddig létezem.
Az idő vas markából, amit kitépek,
Annyi jut nekem, de többet nem is kérek.
Addig szeretnék boldog lenni, jót tenni,
Addig szeretnék az emberek közt ember lenni,
Addig szeretnék adni, s amit adnak elvenni,
Addig szeretnék, amíg itt vagyok, s nem kell elmenni.
S én hálás vagyok minden egyes percért,
Minden szóért, minden ölelésért,
Amit a Szeretteimtől kapok.
Hálás vagyok minden egyes szívverésért,
Minden apró lélegzetért,
Mellyel magamba szívhatok
mindent, amit szeretek nagyon.
Ezek azok a pillanatok,
Melyektől fényesebbek a csillagok,
És szebbek lesznek a holnapok.
Nem keresem hogyan, miért,
Mert tudom azt, hogy kiért.
Lehet nem vagyok tökéletes,
Lehet a világot sem én váltom meg,
De a pillanat az enyém, amiért születtem.