Én messze tekintek, távoli ködökbe,
Messzi havasokba, hol a napsütötte
Hegyeken túl vár a végtelen.
Én egekbe nézek, hol csillagok fénye
Fáradt vándoroknak nyújt irányt az éjbe`,
A Föld túl szűk nekem!
Közelemben nem vonz amit látok,
Az emberekben a gyarlóságot
Nem szívlelem.
S ha néha mégis követnem kéne,
Mi zajlik köröttem? - az újságba nézve
A szemüvegem már felteszem.
