Tegnap egy nő rám nevetett.
Ritka az ilyen eset.
Hátra néztem meglepetten:
Kinek szól az üzenet?

Senki nem volt mögöttem,
Ki visszanézett volna rá,
Így azután elkönyveltem,
Hogy az esze máshol jár.

Nyilván van valami nála:
Egy könyv, mobil, vagy levél.
Abban láthat olyan dolgot,
Mitől szája fülig ér.

Visszafordultam feléje,
Egyre nézett csak reám.
Mosolyától a szemében
Nagy zavarba jöttem ám!

Talán van valami rajtam?
Talán hajam rosszul áll?
Vagy zakóm gomboltam félre,
A nyakkendőm derogál?

Kutattam emlékeimben:
Vajon ismerhetem őt?
És, ha igen, mikor, és hol
Találkoztunk ezelőtt?

Hogy megállt a villamosunk
A következőnél, leszállt.
Visszapillantott, és elment.
A szívem még kalapált.