Csellengenék világokkal
A nagy bánattól messzire.
Hogy elszédüljön az oldal
Élet könyvében, és híre

Néha érjen el a vágynak,
Legyek inkább csak egyedül.
Az évek úgyis megvárnak,
Amíg szívem elmenekül.

Lélek nélkül csak kószálok,
Libbenek igazság felett,
Tetteim mögött csak átok,
A világ elkergetett.

Betörök, de nem létezem,
Álmodom, de csak képzelem,
Azt remélem, hogy érzelem,
De közben ez csak kegyelem.