Hiába változik külső világod,
ha magaddal cipeled, amit bensődben látok.
A sok unalom, üresség és álom
mindenütt követni fog és hiába várod,
hogy helyüket elfoglalja a szépség,
a kaland, az izgalom és a reménység,
Mert bármi is vesz körül, bármilyen gyönyör,
te csak azt érzed, mi lelkedben könyököl,
nem tudsz semmi mást beengedni
oda, ahol az úr a Semmi.
Hát ne rohanj körbe a világba,
s ne száguldozz társaságból társaságba,
partnereidet ne váltogasd, mint a fehérneműt,
mert nem így találhatod meg az igazi derűt.

Befelé figyelj, mert minden benned rejlik,
ha el se moccansz helyedről, akkor is felsejlik,
az igazi öröm nem hely és nem is ember függő,
ha egyedül vagy is, lehetsz ám zendülő,
zendülhet benned egy igazi dal,
megérezheted, hogy mi az a diadal,
ezt a belső kincset, ha felfedezed,
mindenüvé magaddal viheted.

S akkor akárhol vagy, bármi is érjen,
benned ott az Erő, a Dal, hogy éljen.