Céltalanul sosem jártam,
valamit mindig kitaláltam.
Gyermekfejjel,
bennem volt az akarat,
kiharcoltam helyemet
a Nap alatt.
Ifjú szívvel megvívtam
a halállal,
a kesztyűjét visszavágtam,
tartogassa, őrizgesse,
nézze már meg, kinek adja,
hadd folytassam ott,
ahol
abbahagytam.
Aztán:
macskatűsök, tarlószúrás,
csaláncsípés, arculcsapás,
meginogtam, térdre hulltam.
Vérző fejem fájdalmától
magam előtt célom látom:
van még nekem, nem is egy,
csak kesztyűt ne lássak
egyet sem.