Mi az élet, száz szerencsétlen év.
Mi az élet, szégyenletes mesék.
Tömegnyomor, betegség,
gyilkosság és árulás,
semmi más, csak bosszú és magány.

Minden érzés kifakult,
tovatűnt a boldog múlt.
Az idő száll, s te nem változol.
Nem szeretsz, és nem szeretnek,
érdemes-e így hát élned?...

Eltünődsz a múló tegnapon,
s elrágódsz a holnapi napon.
Egyszer rájössz, mit vesztettél.
De már késő, örökre elvesztél.