Szemedbe nézek
Gyönyörű szépek
Azok a bánatos kék gyöngyszemek
Szólni most vétek
Nem is beszélek
Hisz nem kell a szó, hogy megértselek

Látom a múltunk
Boldogok voltunk
Ittuk az életünk habzó borát
Oly sokat vártunk
Arra hogy sorsunk
Forduljon végre már egy jókorát

Nem hagyott cserben
Ment is az rendben
Szaladt az életünk Mekka felé
Meg volt már minden
Én is azt hittem
Nem állhat senki az utunk elé

Míg nem egy reggel
Egy hang szólt: "Ember
Fogjad a bitófád kis csillagom
Sírodig vidd el
Szenvedsz majd hidd el!
- de nem mondta mindezt miért kapom

megfeszül csendben
testem kereszten
hiába kérlelem a teremtőt
Könnyek szememben
Kedvesem szemben
Remegő kezemmel ölelem őt