Hajnalodik a faluban
Ébrednek az árnyékok
Hold az égi fordulóban
Napnak búcsú csókot dob

Kicsi fiú áll a ködben
Korán felkelt alig lát
Látszik hogy nincs minden rendben
Rongyokban van mezítláb

Édes nincs már, csak mostoha
Föld magáról ledobta
Soha nem mondja, hogy haza
S megérteni sem fogja

Kedves kócos kicsi gyermek
Szőke haja tincsekben
Vágyakozó kék szép szemek
Elvesznek a nincsekben

Kóbor kis eb őrzi sorsát
Tán a Napot ugatja
Legutolsó féltett csontját
Gazdájának odadta’

Kicsi fiú majszol éppen
Friss pékárut eszeget
Kakaó van a kezében
S itatja az egeret...

Tejet hozzák, földre rakják
számolják a kenyeret
megint eltűnt nem találják...
hiányzik!... a szeretet

Nem úgy van már ahogy régen
Más az Isten odafönn
Nem mondja, hogy kérem szépen
Igaz azt sem, köszönöm!