Boldogtalan lelkem szalad a sötétben,
Kihűlt testem szertefoszlik a hajnal ködében.
Egy zord éjszakán minden pokollá változott,
S az én életem azon az éjen a széllel távozott.
Akkor már nem éreztem az élet súlyát, az érzelmet,
Egész életben egyet tettem: kerestem az értelmet.

Olykor az ember a vállán hordva beleroskad az életbe,
S van mikor nem akad olyan társ kitől bármit is kérdezhet.
Mikor tiltott dolgot tennél mert a szíved arra hajt,
Akkor nem tudsz tisztán látni s megtalálod a bajt.
Ezt tettem én is miközben kerestem az értelmet,
S megtaláltam mit nem vártam, az igazi érzelmet.

Ábrándoztam éjszakákat, s láttam a szemedet,
És hogy te is még mindig az igazit keresed.
Boldogtalan szívvel de búcsút kellett vennünk.
Hisz vannak dolgok melyeket az életben nem tehetünk.
Ebben az életben rájöttem csak egy dolgot vétettem,
Azt hogy sok sok éven át mindig csak reménykedtem.