Nínó-nínó - hallom ám,
Tűzoltó jön szaporán:
Felmászik egy nagy létrán -
Nagy a gondja, tüzet oltja,
Vízzel spricceli, locsolja,
S kialszik a láng aztán.

Felhők gyűlnek ég alján,
Lecsap most egy nagy villám.
Így szól hozzám anyukám:
- Ez az Isten hangja, s nincsen
Nála nagyobb Földön-égen:
Ne félj tőle, butuskám.

Ez itt most az én szobám,
Gyertya ég egy asztalkán.
Fényecskéje oly parány:
Lángja lobog, és imbolyog,
Aki látja, az mind boldog!
Mint egy angyal, ragyog rám.

Itthon a forró kályhán
Melegszik a vacsorám.
Tudod-e azt, kiskomám,
Hogy én igen jól ismerem
Már a tüzet? - S jó a kedvem!
Istenkéhez száll imám.