egy vonással áthúztad életem

káromolhatnálak Istenem,
számomra miért nem jutott
egy szelet

a fényből ?!

egy jelet,
csak egy vékony fonalat
fonj meg, ha teheted!
hadd kapaszkodjam benne meg!

csak egy percre engedd,
hogy lássam
a földet, az eget, a társam,
sárguló mezőt, a villamost,
lábam alatt az utat, amit
láthatatlanul tapos
annyi hangba szült anyag,
- nekem a bőrredőbe
vésett pillanat -,
a kócos kislányt ott a padon,
kivillanó combján a Nap hogy` ragyog,
gyűrt füzetben halmozott
sorok között rejtett mondatot,
a hűvös éjbe meszelt sok csillagot,
a szépséget,
ami a rúttól annyira ragyog!

csak egy jelet, egy percet,
ha kaphatok,

mondanám neked:
köszönöm, Istenem!

most már tudom,

miért vagyok...