Nagy tréfamester vagy ám!
Előbb eltűnsz, és lám, mögöttem állsz.
Gyermeki mosoly belém ír, te örök tévedés.
Ne gyűlölj! Az ráncosít, és az élet oly kevés,
mint a buta kétségek penészes falán
a rés.
Még virágot árulok.
Zsenge, karcsú, és illatos szálak
várnak rád holtan a vödröm alján a levükben
ázva, hogy őket eladjam, a többit leszedjem,
és ha egyszer majd a bizniszre ráunok,
hihessem,
nekem szabad mennem.
Vár a kék. Fent az ég, lent a tenger.
Egy csavargótól hallottam, valamikor régen,
hogy a tengert látom, ha majd révbe értem,
és jó lesz nekem...
Köszönöm szépen!