Tavaszi szél dalra kél
Hűvös hajnal hangja szól,
Régi nótát hoz a szél
Mulatnak tán valahol.

Egy kedves kis dalocska
Mi felrúgja a rendet,
Ébredező falucska
Még kívánja a csendet.

Sokáig már nem henyél
A tékozló természet,
Felkel és ruhát cserél
A hófehér enyészet.

Kihűlt a hosszú télben
Szív és lélek egyaránt,
Fagynak hangja a szélben
Visszahív, s magával ránt.

Felkelő nap ködöt szív
Eltompul az énekszó,
Fáradt reggel ágyra hív
Még aludni volna jó!