Kíváncsiságból jöttem e Földre,
Mint csillagközi űrturista,
Hátizsákomban nem lapult más, csak
Kalandvágy, álmok, s néhány tiszta
Papírlap, mire élményeimet
Egymást követve leírhatom,
Hogy bármerre járok az Univerzumban,
Egy másik planétán, másik napon
Zsebemből elővéve majd őket
Emlékezzem, mi történt velem
A bolygón ahol emberek élnek,
S ahol annyi jó és rossz is terem:

"Számos országban háborúk dúlnak
olajért, pénzért, hatalomért,
s a harcok tüzében olyanok halnak,
kik élettel fizetnek, ki tudja mért.
Gazdagok dúskálnak, tobzódnak, közben
Nélkülöz egész kontinensnyi nép,
Keskeny nyomukban vérszomjas vadként
Az éhhalál csendben osonva lép.
Máshol munkáért reszketnek sokan,
Jólétért örömet áldozva fel, s a
Nyomortól drogokhoz fordulnak, hogyha
Nem érkezik meg a rég várt siker.
S a versenyfutásban pusztul a Bolygó,
- anyából magányos régi barát -,
Ki utolsó percéig reménykedik, hogy
Megkopogtatod tán az ajtaját.

De érdemes ide ellátogatni,
Ne riasszon el e sok szörnyű kép!
Rengeteg szépre, s jóra bukkanhatsz,
Ha tudod, hol keresd, s azt is, miképp.
Csodás tájakat ismerhetsz meg itt:
Óriás hegyek és tengernyi kék,
Színek és illatok, ízek, fuvallatok,
Több mint amennyit leírhatnék.
S mindehhez remek társaság: család,
Barátok, kikkel az idő repül,
És érzések, melyek hívatlan jönnek,
S tanyát vernek a szívben, belül.
Ne feledkezz meg a művészetről sem:
Tánc, énekszó és ezer zene
Hangjai szabadítják fel lelked,
Isteni s emberi vegyül bele.
Bajra és bánatra enyhülést hoz
Egy gyermekmosoly, a reményt adó,
Hogy bármilyen rossznak is tűnik a helyzet,
Lesz még ebben a világban jó!
Összességében kellemes hely ez,
Kedves planéta a drága Föld."

Maradok, amíg kitart a pénzem, majd
Stoppolok tovább: piros, sárga, zöld...