Poros paplanként ölel szorosan a ragaszkodás,
melyből sietve menekül
akarat és szabad gondolkodás.
Íme a szenvedély rabja,
kit minden nappal mélyebbre csalogat az őr,
a szenny őre, ki kacagva a homályból előtör.
Füstjében tapogatózol.
Megragad, majd táncra kél veled,
s füledbe súgja,
milyen lenne nélküle az életed.
Homlokodra mázas csókot tapaszt,
s a kábulat lassan a földre rogyaszt.