Magas fenyők égbe törnek,
napfény elé állnak.
Felhők fölé törekednek,
világfává vállnak.
Mind a hetvenhét ágából,
új világot szülnek.
Földi létből az emberek,
oda menekülnek.

Lelküket cserélnék jobbra,
hogyha megtehetnék.
De a lélek azt kívánja,
bár csak ember lennék.
Magas fenyők égbe nyúlnak,
hajlik minden ága,
nappal, holddal, együtt táncol,
fényteremtő vágya.

Minden ága egy-egy erdő,
a végtelenségbe.
Napot, holdat, csillagokat,
rejti el a mélyébe.
Sűrű fenyő ágai közt,
teremtéssé válnak.
Lélekmadarak szárnyalnak,
új életté vágynak.

Új élet ha teremtődik,
a világ újra éled.
a fényből lélek születik,
az hozza a szépet.
Hogyha világ megszépülne,
minden fényes volna.
Újjászületésnek bűne,
soha nem maradna.