Színteleníthetetlenségtelelenül
Nőtt álmod az égbe a lét elején.
Megfékezhetetlenségtelenül
Gyúlt tüzed az éjben a hegy tetején.

Felforrósíthatatlanságtalanul,
Mint nyáron, a tarlón a kévekötő.
Megkomoríthatatlanságtalanul
Jött feléd a tájban a messze jövő.

Ujralélegeztethetetlenségtelenül
Fúlt lányba a vágyad, a dús szerelem.
Megismételehetetlenségtelenül
Gyúrt napot a mába az új kegyelem.

Elfeledhetetlenségtelenül
Élt hited a szívben a láng dalokon.
Elreményteleníthetetlenségtelenül
Hullt lelked a mélybe a gáncs szavakon.

Felgyarapíthatatlanságtalanul
Ért utol a féreg, a rút epekő.
Megaggastyáníthatatlanságtalanul
Vár mától az éjben a bús temető.