Egy magányos délután,
Szívembe leszállt a csend,
A nappali fény után,
Hirtelen éjszaka lett.

Gitárom szólt távolból:
"Látom gondjaid nagyok,
Kiviszlek a magányból,
Hiszen barátod vagyok!"

Kinn az utcán rendesen,
Folyt az élet mint máskor,
Elhagyott a kedvesem,
Emléke messze távol.

Elővettem gitárom
Régóta az egyetlen,
Kinek szívem kitárom,
Mikor sorsom kegyetlen!

Gyere ide gitárom,
Ülj ide a térdemre,
Te vagy legjobb barátom,
Gyógyír betegségemre.

Megpendítem gitárom,
Húrjai megfeszülnek,
Semmi másra nem vágyom,
Hallgatni éneküket.

Elhoztam most neked is,
Újra szól a gitárom,
Elrepülök veled is,
Ezt az érzést imádom!

Dübörögve dől a fal,
Az új szerelmet várom,
Közben újra szól a dal,
Énekel a gitárom.

Tudjad meg hát barátom,
A zene mindig segít,
A nagyszájú gitárom,
A gondnak, bajnak beint.

Ki mondja meg mért sír a szem?
Ki mondja meg mi az a könny?
Mit jelent a szó szerelem?
Kérlek mondd!
Na mondd már!

Ki mondja meg mért fáj a szív?
Ki mondja meg mi az a csók?
A messzi távol miért hív?
Kérlek mondd!
Na mondd már!

A választ várom!
A megoldás itt a kezemben:
A gitárom!