Cifrázó pillantások tekintenek magam mögé...
Nem szemből... bátorságból,
bátortalanság emelkedett fölé...
Elvesző értékek... s kiégett érzelmek
Győzedelmi fényben táncoló igazságtalanságok...
hatalmas közhelyek...
Átalakulásban a világ véle mára...
S ezeknek a szomorú tények a határa...
Átszelni akarást kívánó, erős folyamok...
Olykor magamba nézek, nem vesztem el..
itt vagyok! s erőre kapok.
Nem veszek én is a mélybe... véresen küzdök
Olykor-olykor mikor elnyel a fullasztó mély,
érzem vakon a messzibe tűnök...
Azt hiszitek nincs szárnyam?
de van... a hit, és a kitartás,
mellyel újra a magasba repülök
Elrepülök, s a távoli messzibe érkezvén...
a fényt átölelve, magányos harcosként tovább küzdök!