Az Élet egy megfeneklett bárka,
Nem süllyed el, de régóta árva.
Szakadt vitorláját a szél lengeti,
A zátony a hajót, soha nem engedi.
Mikor az idő eljár felette,
És az enyészet a lábnyomát letette,
A tenger mélyére merül,
A vitorlára szél helyett, a feledés kerül.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
