Ragyogó szemeim mögött egy lélek
Börtönben él, egy testben, s félek,
Hogy kitörni, elmenni szeretne
Ne bennem éljen örökre!
Száz év is kevés, hogy megértsem,
Pátyolgassam, tanítsam, szépítsem.
Az évek oly gyorsan szállnak tovább,
Börtön vesz körül, testem, lelkem, hazám.
Szárnyakat növesztenék, testemen.
Hadd vigyen messze, repítsen.
De szárnyak helyett, mit kaptam én? Lábakat.
Földön járok, lelkem repülésről, csak álmodhat.
Ám néha, eljő az a pillanat,
Hogy boldog testem, lelkem, s szabad,
Szerelemtől repdes, és örül.
Szárnyal az ész és a börtön körül.
Ám minden álom véget ér hamar,
A szerelem múlása felkavar.
S eljőnek a bús unalmas napok.
Börtönben élek, börtönben vagyok.