Gondolkodom úton hazafelé, vágyaim,
Terveimnek füstbe menése voltán.
Éljem én az
Ismerősen jelentkező történések sorát,
Vagy
Ismeretlen, lehet, az sem biztos, új lehetőség
Volna a jobb megoldás talán.

Csípi szemem, marja torkom
Kemény füst, mi áll a lakás
Minden sarkán.
Látni nehéz, semmi sem mutatja
Kristálytisztán magát.

Fulladozva felébredek,
Magához ölel a homály,
Torkom kapar, fejem kába,
Már tudom, érzem, rajtam múlik
Minden, ami talány.

Hűség, jóság, boldogság
Kell ma nékem, s
Nem várni, hogy
Holnap eljön majd, talán.