Mélyen belenézek a világ szemébe,
S már nem sok értéket találok benne.
Rohannak az emberek, nincs idő semmire,
Gyerekként nem ily létet álmodtunk a földre.

Bármerre nézek, csak fájdalmat látok én,
Rég nem szeretet áll a világ közepén.
A boldogság már csak álomkép számomra
Rég elvágyok már egy csodásabb másvilágra.

Ahol nincsenek felszínes kapcsolatok,
S igaz érzelmek uralják a világot.
Az emberekből az őszinteség sugárzik,
S nem irigyek arra, hogy mit ért el a másik.

Így gondolkodom az életnek értelmén.
S remélve nézek a világban szerteszét.
Bárcsak fényt vihetnék az emberek szívébe,
Hogy ne fájjon nekik az életnek keresztje.