Kibontja szirmait.
Halvány narancssárga.
Egyenes, mint a szálfa.
Zengi dalait.
Elharsogja az égnek,
hogy vannak, akik félnek,
s nem vigasztalódnak
láttára se.
Miért is élek? -
kérdi magától.
S könnye hull, mint a zápor.
Szirmai fürdenek.
Adj erőt e virágnak!
Hogy azok, akik bátrak,
köréje gyűljenek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
