Penészes kenyér ül az asztalon,
Mellette a két hetes húst vagdalom.
Megsütni kéne, de már kemény lett,
Nem adom fel, még nem lehet.

Minden busz elsietett már,
Rám többé egy autó sem vár.
Sokat vártam, már rég este lett,
De nem adom fel, még nem lehet.

Vártalak téged is, elmentél.
Nekem csak üres emlék lettél,
Sír az ég a kopasz fák felett,
Nem adom fel, még nem lehet.

Eljön majd az idő, mikor vén leszek,
Csonka kezemen számolom az elmúlt éveket.
Mikor már az elmém egyebet nem tehet,
Feladom, mert tovább már nem lehet.