Sorsom nyögöm,
Magamtól
Eltaszítom.
Szívem már távol,
Lóg a szögön.
Szeretnék már
Végre átlátni a messzi,
Sűrű ködön.
Ám jövőre vadászva,
Magamat tétován
Oltalmazó, gyilkos
fegyveremmel,
Dacolva félelemmel,
Meglövöm.

Térdre rogyva,
Nagyságod előtt
meghajolva,
Sok csodás
Pillanatom,
Együtt a Férgesével
Földre dobva,
Javát egyesével
Kiválogatva,
Gyönyört és mámort
Átkarolva,
Utolsó erőmmel
Hozzád bújok.
Én árva!

Fekszem már a
Hideg Földön.
Midőn lemerült
Elemem Töltöm,
Lelkemet hamarjában
Hozzád küldöm.
Szaladjon gyorsan
Utolsó
Üzenettel:
Kedves Élet!
Tovább nem remélek,
Míg múltamban
Jövőm kerestem,
Véletlenül elestem.

Talán nem marad
Adósom más,
Rajtad kívül.
Nem számít már,
Messze a
forró nyár,
Mikor ígértél egészséget,
vidámságot,
Ki látott már ennyi
Hazugságot!
A rossz emlékeim most
Mégis Kitörlöm,
Hisz tartozom néked
Egy szóval: Köszönöm!