Egyszer nem néztél mélyen a szembe,
Lelkem számodra, örök zsákutca lett,
Ledönthetetlen falak, fekete függöny,
Ami mögött, egy gyermeki szív küzdött,
Ami mögött még élt régen, az a bizonyos remény,
Az a remény, ami felbecsülhetetlen erőt adott rég,
De a múlttal kergetőzve minden álmomban,
Esélytelenül küzdve, és fel is adva,
Vérrel ázott papír legyen az utolsó emlékem,
Utolsó ecsetvonásom, ezen az átkozott éjjelen.