A terveimből élek hisz azokat egymásra építve meglátom a képet
A képet mely azt festi le milyennek szeretném látni a véget.
Először eszembe jut egy terv, amely ezután ott motoszkál bennem,
Mint mikor a szemem kiválaszt egy színt mely épp tükrözi kedvem.
Aztán a tervet kibővítem napokra, hetekre, hónapokra
Az ecsettel az apró pontokat széthúzom egy vonalra.
A tervem alakul és idővel már én is többet tudok,
Vásznamra még több vonalat húzok, majd új szín után nyúlok.
Tervem lép egy nagyot és éveket ugorva eléri a napot
A kezem könnyedén száll, s mostanra már félig kész képet kapok.
A napot melyen látom karrierem csúcsát: egy sikeres éttermet,
Vásznamon hely már nem sok maradt így nem érzek félelmet.
Tervem tökéletes és gyönyörű család a vége
Elfogyott a festék és a hely is, létrejött életem képe.
Büszke vagyok a tervemre, főleg ha valóra is váltom ezeket,
Bátran írom alá képemet, s helyezek rá díszes keretet.
Nem akarok megfesteni többet csak ezt az egy képet,
Ám e képért hajlandó vagyok odaadni egy egész életet!