Szivárvány-ruhába öltözött az ég,
Eltűnt a ragyogó nap, s leszállt az éj.
A Hold megcsonkítva mosolyog fenn egyedül,
De később fényes csillagok ölelik majd körül.
Az esti félhomályban imát mormol egy pap,
S azt reméli, másnap újra felkel a nap.
A szivárvány lassan eltűnik az égen,
S én is elbújok a sűrű-sötét éjben.
