Miért van az, hogy aggódom,
Pedig általában könnyedén
Megoldom a legtöbb gondom,
Miért van az, hogy tabu egy szó,
De újra és újra kimondom?
Miért hallom most is a hangom,
Amikor hallgatni lenne jó,
Álom és valóság között
Miért veszik el nyomtalanul
Az igazi mondanivalóm?

Nem festek föléd az égre
Tünékeny délibábot,
És nem küldök a szemedre
Álmodni színes álmot,
Csak felszítom a parázsból
A benne alvó lángot,
Mert ha égni látom végre,
Én is magasra szállok!

Talán te ennél többre vársz,
Szenvedélyre, ami leigáz,
Hogy véredet forralja a vágy,
Nemcsak egy könnyű dallamra
Egy megkopott öreg zongorán,
De talán csak egy érintésre,
Ahogy megsimogatja arcod
Néhány kora őszi napsugár,
Árnyék nélkül áradó fényre,
A szivárványra az éj falán.

Én mégsem festek az égre
Tünékeny délibábot,
És nem küldök a szemedre
Álmodni színes álmot,
Csak felszítom a parázsból
A benne alvó lángot,
Mert ha égni látom végre,
Én is magasra szállok!