Nyári éj csicsergésre vár,
Szeretné látni a napot,
Kukorékol a kakas már
Hangja kelti a holnapot.

Felébrednek a szárnyasok
Kiabál a zajos tyúkól,
Felélednek az árnyékok
Álmos nap égre bandukol.

Ködös sötét türelmetlen,
Hívja Földnek túloldala,
Számára még ismeretlen
A fény, a fülemüle dala.

Kert tövében egymagában
Egy öreg liba üldögél,
Akár kisgyermek pólyában
Beszéd helyett csak gőgicsél.

Dalolna ő is, ha tudna
Aki meghallja elszalad,
Arcán a távozó éjszaka
Nappalra is ott marad.

Az ének szavát nem érti
Hisz ő csak egy buta liba,
Társait titokban lenézi
Pedig benne van a hiba.