Lassan teleírom lapjait
Életem könyvének.
Még talán akadhat
egy pár komolyabb fejezet.
De ahogy visszalapozok,
rájövök, hogy negyven után
már majdnem minden
csak ismétlés, idézet.
Idézetek innen-onnan,
de ami igazán húsomba mar,
az az egész könyvből
csupán néhány oldal.
Ám az a pár bekezdés
mélyen sebzett, örök var,
amit tinta-vérem a lapokra csalt.
De mind közül mégis
csak egyetlen röpke jegyzet az,
ami lelkemben örökre ég.
Mert lassan megértettem,
Te vagy és maradsz nekem
a kezdet és a vég!